Gyakran ismételt kérdések - WC tartály

Alapvetően három csoportot különböztetünk meg: a hagyományos, WC-csészére szerelhető alsó tartályt (monoblokk), a magasra szerelhető, láncos vagy nyomógombos tartályt (pl. régi vagy retro kialakításhoz), valamint a falsík előtti (beépíthető) tartályt, amit előfal mögé vagy szerelőelembe rejtenek. Ha felújítasz és a régi geometriát tartod, a hagyományos vagy magas tartály praktikus; ha letisztult, könnyen takarítható megjelenést szeretnél, a beépíthető változat a nyerő. A választásnál a meglévő WC-csésze csatlakozási módja és a rendelkezésre álló falmélység dönt.

A falsík előtti tartály egy fém szerelőelembe (pl. Duofix, Kombifix) épített, vízzáróan zárt műanyag tartály, amely a burkolat mögé, előfalba kerül, így csak a nyomólap látszik. A szerelőelemet a padlóhoz és a falhoz rögzíted, majd köré előfalat (gipszkarton vagy falazat) építesz. Fontos, hogy a friss- és szennyvízcsatlakozás pozíciója még a burkolás előtt pontos legyen. Ehhez a típushoz külön öblítőszelep, töltőszelep és nyomólap tartozik, amelyek egymással kompatibilis rendszert alkotnak.

A tartály két fő funkciós egysége a töltőszelep (a víz beengedéséért és a szintszabályozásért felel, úszóval) és az öblítőszelep (a víz leengedését végzi a gomb vagy húzó nyomására). Ezekhez tartoznak a tömítések, a túlfolyó, valamint beépíthető tartálynál a nyomólap-mechanika. A leggyakoribb hiba a folyó víz, amit többnyire elmeszesedett vagy megkopott öblítőszelep-tömítés okoz, illetve a rosszul záró töltőszelep, ami miatt a víz a túlfolyón át csorog. Legtöbbször csak a hibás alkatrészt kell cserélni, nem a teljes tartályt.

Először azonosítsd a tartály gyártóját és típusát: a fedél alján vagy a tartály belsején gyakran szerepel egy típusjelölés (pl. AP112, AP116) vagy cikkszám. Ez alapján kereshető a hozzá való öblítőszelep, fedél vagy töltőszelep, mert a gyártók sorozatonként eltérő méretű menetet és rögzítést használnak. Ha nincs jelölés, mérd le a szelep menetének átmérőjét és a tartályfenék furatát, valamint fényképezd le a mechanikát. Bizonytalanság esetén vidd be a régi alkatrészt mintának, így elkerülöd a nem passzoló darabot.

A hagyományos, csészére szerelt tartályok szélessége tájékoztató jelleggel 36-42 cm körül mozog, a beépíthető szerelőelemek pedig jellemzően 8-12 cm-es tartálymélységgel készülnek, hogy vékony előfalba is beférjenek. A hasznos öblítővíz-mennyiség modern tartálynál általában 6 liter, kétgombos (stop/duál) rendszernél a kis mennyiség 3 liter körüli. A pontos méret és térfogat típusonként eltér, ezért beépíthető tartálynál mindig a szerelőelem beépítési mélységét és magasságát nézd meg a burkolat kialakítása előtt.

Az egygombos rendszer egyetlen nyomásra a beállított teljes vízmennyiséget leengedi. A kétgombos (duál) öblítésnél két külön felület van: a nagyobb a teljes, a kisebb a csökkentett (pl. 3 literes) öblítést indítja, így folyadék öblítéséhez kevesebb vizet használsz. Van stop funkciós változat is, ahol újranyomásra megáll az öblítés. Ha vízdíjat szeretnél spórolni, a duál rendszer egyértelműen kifizetődőbb; a legtöbb korszerű öblítőszelep és nyomólap eleve ezt támogatja.

A bidékhez és mosdókhoz használt tömítőmandzsetta feladata, hogy a leeresztő vagy csatlakozó egység és a kerámia közötti rést vízzáróan lezárja. A méretet három adat határozza meg: a külső átmérő, a belső átmérő és a magasság (pl. 40 x 46 x 23 mm vagy 40 x 44 x 23 mm), ezért a régi tömítés lemérése vagy kivétele a legbiztosabb módszer. Néhány milliméter eltérés is szivárgáshoz vagy nem záró illesztéshez vezet, ezért a pontos méretezés kulcsfontosságú. Kétség esetén vidd magaddal a régi darabot összehasonlításhoz.

A folyamatos vízcsorgás két tipikus okra vezethető vissza. Az egyik, hogy az öblítőszelep gumitömítése elmeszesedett vagy elkopott, így nem zár rendesen, és a víz lassan a csészébe szivárog. A másik, hogy a töltőszelep nem áll el a beállított szintnél, ezért a víz a túlfolyón át folyik el. A javítás legtöbbször a tömítés vagy a szelep cseréjével megoldható, sok tartályhoz kapható komplett javító készlet is. Rendszeres vízkőoldással és jó minőségű tömítéssel a hiba megelőzhető.

Igen, minden esetben zárd el a tartályhoz menő sarokszelepet, majd húzd le az öblítést, hogy a maradék víz kifolyjon. Ezután kösd le a beeresztő csatlakozást, és fogd fel egy ronggyal az esetleg visszamaradt vizet. Beépíthető tartálynál a szervizeléshez a nyomólapot és a szerelőkeretet kell levenned, hogy a belső mechanikához férj. A visszaszerelés után lassan nyisd meg a vizet, és figyeld pár percig, hogy sehol nem szivárog-e a csatlakozás vagy a tömítés.

A töltőszelep vízcsatlakozása lehet alsó (a tartály fenekéből lép be a víz) vagy oldalsó (a tartály oldalfalán). Mindig azt a kivitelt válaszd, amelyik a meglévő tartály furatához és a sarokszelep helyzetéhez illik, különben nem lehet szivárgásmentesen bekötni. A csatlakozó menete jellemzően 3/8 colos, de ezt érdemes ellenőrizni, mert eltérő méretnél szűkítő kell. Cserénél a legegyszerűbb, ha ugyanolyan típusú és csatlakozási irányú szelepet veszel, mint a régi, így a bekötés gyors és biztos.